Képeink

2007. október 1., hétfő




Eltelt 1 hónap


Újra itt vagyok, igaz elég rég nem jelentkeztem be, de a munkáitokat azért mindig megnéztem. Eléggé el voltam havazva mindennel, meg persze azért egy pár nap szabi is közbe jött. de azért valamicskét haladtam.
Ja és voltam szept. 8.-án a találkozón is. Nekem ez volt az első, mert eddig mindig valami közbe jött. De most ott voltam és nagyon tetszett, nagyon jó volt a társaság is és mennyivel másabb a lányokkal személyesen találkozni.
Eddig csak levélben váltottunk egy pár mondatot, de így élőben azért más.Majd megpróbálok sűrűbben jelentkezni. A kisebbik lányom egy kissé lekötött. A barátjával úgy gondolták, hogy szerencsét próbálnak Írországban és a bejelentésüktől számítva 3 hétre rá már ki is utaztak. Hát szinte ezzel telt az elmúlt 4 hetem. Ma egy hete, hogy kimentek és hát mivel eléggé aggodó anyuka vagyok, így nem ecsetelem, hogy min mentem és min megyek keresztül. Nagyon fura így elengedni a gyerekeket, hogy ilyen messze legyenek. De ez van. Majd megszokom. A nagyobbik lányomat felvették az Elte Gyógypedagógiai szakára és elég sokat távol van ő is tőlem, így szinte hirtelen gyerekek nélkül maradtam. A férjemmel most kergethetjük egymást a nagy házban. Na de ennyit a borongós lelkiállapotomról. Most mutatom a lényeget és remélem, hogy nektek is tetszeni fog.ez egy közelebbi kép és ha sikerül teszek fel egy másikat is. Sajnos most többre nem volt időm, de talán majd mostantól, ha már a gyerekek sínen vannak. És itt szeretnék mindenkinek gratulálni a munkájához és kívánom, hogy legyen még több időtők a hobbitokra.

4 megjegyzés:

Soleil írta...

Norcsi, nagyon szépen haladsz! A gyereknélküliséget meg majdcsak megszokod. Én egy éve gyakorolgatom már, bár a kisebbik lányom még szinte hetente hazajön. De szerintem már nem sokáig. Mindkét lányunk 160 km-re van tőlünk.

Andi írta...

Gyönyörű lesz ez a kép. Nekem még a gyerekek itt vannak a közelemben de belegondolni is rossz, hogy majd egyszer elmennek itthonról. Együttérzek veled.

CicaZsu írta...

Ne szontyolodj el, mi itt vagyunk, ha egyedül érzed magad ;)
Nagyon jól alakulsz, én anno láttam ám a talin élőben is a képed...

Norcsi írta...

Köszi lányok az együttérzést. Most egy kicsit könnyebb mert elég sűrűn telefonál és már tudom, hogy mikor jön haza látogatóba. Így már csak a napokat számolom ,hogy mikor jön haza. Na meg persze a szemeket az aidán, mert most egy picivel több idővel rendelkezem.